Az alig 15 éves Sisiről Alois Löcherer müncheni fényképész készítette az első ismert fényképet. A fotón egy feszengő kislányt látunk, egyszerű hajviselettel, kis fehér csipkegalléros blúzzal, és az 1850-es években nagyon divatos kockás taftruhában. A szalmakalapot a szolnoki Tóth Andrásné készítette búzaszalmából, 7-es kalapfonással, kézzel varrva és formázva, a korszak divatjának megfelelően díszítve.
A litográfia alapján 2010-ben készült ruharekonstrukció.
Erzsébetet és Ferenc Józsefet kezdettől a lovaglás, a természet szeretete kötötte össze legjobban. Karácsonyi ajándéknak készült a vőlegény számára ez a festmény. Ebben az időben a hölgyek dámanyeregben lovagoltak.
A festmény alapján 2009-ben készült ruharekonstrukció.
Az ifjú császárné ruháit eleinte anyósa, Zsófia főhercegné választotta ki. Erzsébet az esküvőjére magyar díszruhát is kapott, rózsaszín szoknyával, csipkedíszítésű fűzött fekete bársonyderékkal és csipkeköténnyel, melyet először a magyar küldöttség tisztelgése alkalmával viselt. A magyar ruha minden udvari eseményen helyettesíthette az udvari díszruhát.
A festmény alapján 2010-ben készült ruharekonstrukció.
A ruha 2018-ban ”Magyar Kézműves Remek”díjat nyert
A képen az 1850-es évek második felére jellemző, blonde csipkefodros, mélyen kivágott báli ruhát láthatunk, amelyet a külön a derékhoz kapcsolható, arannyal hímzett vörös bársony uszály tesz udvarivá. Ez utóbbi megoldás jellemző volt a 19. században, egy hölgy ruhatárában általában egy arannyal vagy ezüsttel hímzett, hosszú udvari uszály volt, amit különböző, divatos szabású, alkalmi öltözékhez lehetett kapcsolni.
A festmény alapján 2010-ben készült ruharekonstrukció.
Franz Xaver Winterhalter kora egyik legelismertebb portréfestője volt, aki szinte minden jelentős uralkodót és uralkodónőt megörökített. Az osztrák udvarba 1864-ben érkezett, azzal a megbízással, hogy fesse meg Ferenc Józsefet és Erzsébetet. Ez alkalommal Erzsébetről 3 képet alkotott. Erzsébet csillagokkal díszített fehér selyem és tüllruhát visel, fonatokkal díszített hajában pedig az Alexander Emanuel Köchert udvari ékszerész által alkotott híres gyémántcsillagok ragyognak.
Egyes történészek szerint ezt a ruhát is a híres párizsi szabó, Charles Frederic Worth készítette, azonban a források ezt még nem támasztják alá.
A festmény alapján 2009-ben készült ruharekonstrukció. Megnézhető: Sisi-Schloss, Unterwittelsbach, Németország.
A viszonylag gyakori műterem látogatásokon Erzsébet különféle ruhákat viselt, többnyire nappali alkalomra megfelelőt. A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményében található tőle három, elöl csúcsosan kiszélesedő fekete bársony öv, amelyek csodálatos karcsúságának bizonyítékai.
1863-ban alkalmazza a Hoftheater fodrásznőjét, Franziska Angerer/Röslert, aki később férjhez megy Hugo Feifalikhoz, és az ő nevével válik híres-hírhedt hajművésszé. Ő találja ki a képen is megcsodálható, világdivattá vált fonatos frizurát.
A fotó alapján 2009-ben készült ruharekonstrukció.
Erzsébet 1866. március 17-én Emil Rabending-nél fényképezteti le magát, Horsegarde nevű ír farkaskutyájával. Fekete, zsinórdíszes bársonyruhája a fehér csipkeszalagcsokros nyakdísszel ékes példája annak, hogyan képes a legfrissebb divatformákkal egyéninek maradni. A felsőrész csuklónál szűkebb ujja, markánsabb vállmegoldása, és nem utolsósorban a csípőnél már keskenyebb, harang helyett lefelé tölcsérformában bővülő szoknya az 1865-ben megjelenő új divatvonalat követi, ugyanakkor már feltűnnek a később rá jellemző apróságok: csipkegallér vagy zsabó a nyaknál, karcsúságának hangsúlyozása egy szép övvel és övcsattal, és nem utolsó sorban a fekete szín. Az utóbbit már lány korában is kedvelte, és élete második felében egyre többször választotta.
A fotó alapján 2009-ben készült ruharekonstrukció.
A legenda szerint Erzsébet első, 1857-es magyarországi látogatásán úgy nyeri meg a magyarok szívét, hogy nemzeti színekben jelenik meg: fehér ruhában, vörös rubinokkal és zöld smaragdokkal. Az önkényuralom alatt a nemzeti színek rejtett viselete ugyanis a hazaszeretet jele, nem csoda, ha az osztrák császárné megdobogtatja a honfiak szívét! Következő, 1866-os látogatásakor, február 6-án a pesti polgárbálon is nemzeti színeket visel: fehér ruháját apró piros rózsák és zöld levelek díszítik, a „Vasárnapi Ujság” leírása szerint. A képes hetilap rajzot is közöl a nevezetes bálról, amelyen sajnos a ruhát csak sematikusan ábrázolják
Az újság alapján 2010-ben készült ruharekonstrukció.
A Rabending-fotók után készült „koronázási ruha”
1866 márciusában Erzsébet felkereste Emil Rabending bécsi műtermét, hogy magyar díszruhában örökíttesse meg magát, mert ilyen öltözékben fénykép még nem készült róla. Rabending Erzsébetről egész alakos képeket készített fehér selyemruhában, bársonyderékban, fején diadémmal. Láthatóan nem koronázási fotónak szánta, ezt sugallja az egyszerű műtermi háttér is.
A legújabb kutatások szerint a „koronázási fotók” 1866. március 17-én, azaz 15 hónappal a koronázás előtt már elkészültek! Ekkor a sorozatot még senki nem nevezte így. 1867-ben a nagyközönség csak ezeket a Rabending-felvételeket ismerte, és mivel a fotókon látható ruha felsőrésze megegyezett azzal, amit a koronázáson viselt Erzsébet királyné a Mátyás-templomban, lassan elterjedt a koronázási fotó elnevezés.
Mivel a fényképek 1866 tavaszán már megvoltak, ebből következik: a „koronázási ruhának” is léteznie kellett már ekkor!
Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum katalógusa szerint: „Így öltözve fogadta a királyné Bécsben 1866. évi január hó 8-án a magyar országgyűlés mindkét házának Scitovszky János bibornok-herczegprímás által vezetett küldöttségét, a mely Ő Felségeiket meghívta Budára.” Erzsébet 1866. január végétől Pest-Budán mindent megtett, hogy szeretett magyarjai és férje között a közeledést siettesse, rengeteg reprezentációs eseményen vett részt. Az újságírók részletes leírásai szerint ugyanazt a díszruhát viselte például a Nemzeti Színházban és az első udvarnál tartott bálon.
Többször felvette tehát Budán a Rabending-fotókról ismert öltözetet, amit az is bizonyít, hogy egy éles szemű újságíró a koronázás első napján, az 1867. június 6-án tartott hölgykörön Erzsébet díszruhájáról azt írta: „amit már a múlt évben is viselt!”
Eszerint a Rabending-fotókon látható magyar díszruhát csak tágabb értelemben nevezhetjük „koronázási ruhának”, mert a Mátyás-templomban nem ezt viselte Erzsébet, viszont a koronázási ünnepségsorozat több eseményén, például küldöttségek fogadásain ebben tündökölt.
Pálinkás Patricia kutatásai alapján.
A fotó alapján 2007-ben készült ruharekonstrukció.
Ferenc József és Erzsébet 1879-ben ünneplik 25. házassági évfordulójukat; a császárné és királyné még mindig gyönyörű, annak ellenére, hogy ebben a korszakban a nő 40 év felett már „öregasszonynak” számít. Ez az utolsó kép, ami személyes élmény alapján készült, mert megengedték a festőnek, hogy vázlatokat készítsen a bécsi Burgban az uralkodónéról. Az uszályos báli ruha fehér selyem, arany hímzéssel és marabu szegélyezésekkel. Azt a rubin ékszerkészletet viseli, amely egykor Marie Antoinette tulajdona volt.
A festmény alapján 2011-ben készült ruharekonstrukció.
Erzsébet tragikus halála után nagyszámú képet festettek emlékének megörökítése céljából. A portrék túlnyomórésze régi fényképek után készült, arányosan „megöregítve” Erzsébet arcát, de mégis megőrizve fiatalságát. Ez a kép az 1866-os, Rabendingnél készült fekete bársonyruhás fénykép változata, egy 1898-as divatot követő, mélyen kivágott mintás damaszt estélyi ruhával.
A festmény alapján 2009-ben készült ruharekonstrukció.
Ferenc József Erzsébet halála után három magyar művészt kért fel, hogy „imádott angyalát” megörökítsék a királynéhoz legközelebb álló hölgyek részére. Benczúr Gyula képe Ferenczy Ida számára készült, és a felolvasónő ajándékozta az 1908-ban megnyíló Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak. 1896-97-ben viselt fekete selyemruháját is, amit 1945-ig szintén az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumban őriztek. Az azóta elveszett eredeti ruhán, amely részleteiben követi a napi divatot, minden ízlésére jellemző jegyet megtalálunk, a bodros nyakfodortól a széles övig.
A festmény alapján 2009-ben készült ruharekonstrukció.
A festő Erzsébet királyné alakját Emil Rabending 1866-os fényképe alapján ábrázolta. A ruha modern, már 20. századi, de felfedezhető stílusában a „koronázási ruha” leegyszerűsített fazonja, az ékszerek és a kiegészítők.
A festmény alapján 2017-ben készült ruharekonstrukció.
Erzsébet királyné „gyémántos”, valódi koronázási ruhája
Erzsébet királyné az 1867-es koronázásra új díszruhát készíttetett, amelyet csak azok ismerhettek, akik részt vettek az ünnepségek valamelyikén. 1867. június 12-én Erzsébet átadta Ranolder János veszprémi püspöknek ezt az uszályos szoknyát és a kötényt, így a ruha eltűnt a nagyközönség szeme elől. Ranolder a királyné kancellárjaként kapta ezt a becses ajándékot, amit a veszprémi székesegyházban őriztetett, majd az 1870-es évek közepén miseruha-együttest készíttetett belőle. A miseruhák, valamint Székely Bertalan és Kovács Mihály festményeinek segítségével lehetett a koronázási ruha hiteles másolatát elkészíteni 2017-ben.
A Divatvilág 1867. április elején arról tudósított, hogy a felséges asszony koronázása alkalmával mint magyar nő kíván megjelenni, és kérte, hogy a hölgyek lehetőleg egyszerű öltözékben jelenjenek meg ekkor. Május végén azt közölték a lapok, hogy a királyné ezüsttel hímzett magyar szabású uszályos fehér ruhát, fején házi koronát fog viselni a Mátyás-templomban. A külföldi források ezüst-fehér, orgonavirágokkal díszített brokát ruhát emlegettek.
Egon Caesar Corti 1934-ben kiadott Erzsébet-életrajzában ezüstbrokát öltözetről írt, amely tele volt hintve orgonával és drágakővel.
Erzsébet nagyon találékonyan megoldotta, hogy az ő öltözéke legyen a legkáprázatosabb. Már meglévő ékszerekből – a családi kincstárból és magán ékszereiből – az ezüst orgonaszirmok közepébe több ezernyi briliánst rakatott. Ezek nagyságáról, tisztaságáról, tüzéről azonban fogalmunk sincs. Ezért nehéz elképzelnünk, hogy a gyertyák sokaságával megvilágított Mátyás-templomban hogyan szikrázhatott, tündökölhetett ez a ruhaköltemény!
Pálinkás Patricia kutatásai alapján.
A festmény alapján 2017-ben készült ruharekonstrukció.
A ruha 2017-ben ”Magyar Kézműves Remek”díjat nyert.